Életem első kutyáját 1979-ben kaptam. Akkor 9 éves voltam. A környékünkön élő, idősebb kutyatartó gazdiktól, barátoktól tanultam meg a kutyatartás, nevelés alapjait. Volt közöttük sportkutyás és barlangi mentőkutya tulajdonos, kiképző is. Egyesületem tagjaival körülbelül 10 éve ismerkedtem meg a nagy múlttal rendelkező Strázsa Kutyaiskolában. 8 éve csatlakoztam is a csapathoz, kezdetben önkéntes segítőként. Kitartó és folyamatos munkám, elköteleződésem a mentőkutyás kiképzés iránt, vágyam egy saját , jól képzett mentőkutyára, segített engem céljaim elérésében. Időközben elvégeztem a 40 órás tűzoltó tanfolyamot is. Büszke vagyok rá, hogy a tagok bizalmat szavaztak nekem, és 2022 év vége óta az S.O.S. Mentőkutyás Egyesület elnöke lehetek. Legnagyobb örömömre szolgál 5 hónapos, foxterrier kiskutyám, akivel együtt elindultunk a mentőkutyává válás rögös útján. Romkutató feladatokra szeretném tanítani, hiszen kiválóan mozog idegen felületeken, zsákmányszerző ösztöne minden jelentkező kihíváson átsegíti, kreatív és fáradhatatlan. Bátran jelentem ki, hogy Angel, és a vele való munka bearanyozza napjaimat, a rengeteg jelentkező, azonnali megoldást kívánó feladathalmaz mellett is. Egy csapat összetartása, szervezése, naprakészen tartása olykor kimerítő is lehet, de Angie mindenen átsegít a maga kis mókás megoldásaival….imádja a papírmunkát, ha a nyomtatót használom… Azonnal ott terem és vállalja a feleslegessé vált irat megsemmisítését az én kis zsenigombócom.
2004-ben csatlakoztam az egyesülethez. Olyan közösséget találtam itt, ahol a másokon való segítő szándék hatványozottan valósult meg kiválóan képzett kutyákkal. 2 éves német juhász kutyámmal kezdtük elsajátítani az alapokat. Nem volt könnyű az út. Sok sikertelen vizsga után végre tudtunk eredményesek lenni. Számtalan bevetésen vettünk részt, más csapatokkal együtt, eltűnt személyek után kutatva. 2011-ben jutottunk először nemzetközi porondra, a belgiumi vb-re. Területkutatásból szereztünk kvalifikációt. Később ugyanezt az emelt szintet nyomkövetésből is elértük. 2017-ig ( 14 éven át ) tudhattam magam mellett hűséges társamat. A folyamatos munka fenntartásához, 2007-től vásároltam munkavonalú , következő német juhászomat. Sajnos a sok egészségügyi problémája alapszintű képzést eredményezett, területkutatásból és nyomkövetésből…2017-ig. Tagja voltam a 2013-ban alakult, Dél-Pesti régióban működő, önkénteseket tömörítő mentőcsoportnak. Velük vettem részt rendszeresen a városi kutató-mentő , képességfejlesztő, minősítő gyakorlatokon. A következő periódus befogadott , keverék kutyáimhoz kötődik. 2012-től alakítunk egy csapatot. Velük inkább sporttevékenységként tekintek a mentőkutyázásra. Egyaránt értünk el eredményeket terület-, és romkutatásból, nyomkövetésből. 2016 – olasz vb -nyomkövetés 6. –ként végeztünk 2017 – osztrák vb -nyomkövetés 10.-ként végeztünk 2019 – francia vb -romkutatásból tehettük próbára magunkat. Szuszó puli keverék kiskutyám , a maga 10 kg-val többszörös magyar bajnok volt. Sok éven át volt egyedüli, emelt szintű vizsgával rendelkező nyomkövető mentőkutya hazánkban. Közben 2017-től civil foglalkozásomban is kutyával dolgozhattam. Cargo áruk átvizsgálását végeztem robbanószer kereső malinois-német juhász mix kutyámmal, aki 2022-ben ment nyugdíjba. Őt szolgálati idejének letelte után örökbe fogadtam. Még 2 mix kutyánk van…azaz 7 fős falka a mi családunk. Múltamra visszagondolva sok kudarc és siker erősített, és egyengette utamat csapattársaimmal együtt. Ez a tevékenység hivatás, sport, örök elköteleződés magammal szemben , mások mellett , és egy közös célért.
Mentőkutyás történetem néhány évvel a hazai mentőkutya képzés kezdete után indult. 1993-ban Miskolcon megalakult a Magyar Katasztrófakutyás Egyesület (MKKE), melynek keretein belül szerveződtek az ország különböző pontjain a helyi szervezetek. 1999 februárjában megalakult az MKKE budapesti csoportja, melynek alapító tagja voltam. Rövidesen a helyi csoportokat, a jobb érdekképviselet érdekében, felváltották a tagokból alakult egyesületek, alapítványok. Ennek a folyamatnak részeként alakult 2002-ben az S.O.S. Mentőkutyás Egyesület ( a bírósági végzés jogerőre emelkedése 2003 ). Az a megtiszteltetés ért, hogy az Egyesület első elnöke lehettem. Vezetésem alatt csatlakozott az Egyesület a Fővárosi Központi Rendeltetésű Mentőszervezethez ( FKRMSZ )és lett az egyik keresőkutyás komponense. A Mentőszervezet 2005-ben, az INSARAG irányelveknek megfelelően, Európában elsőként, megszerezte a „Nehéz Városi Kutató-Mentő” minősítést. Az ezt követő években több hazai és külföldi nemzetközi gyakorlaton vettünk részt, gyakorolva az elméletben megszerzett ismereteket és a nemzetközi együttműködést, katasztrófa helyzetet szimuláló körülmények között. Nyaranként az intenzívebb képzés érdekében edzőtáborokat , valamint a mentések során alkalmazott alapvető alpintechnikai ismeretek megszerzésére, alpintechnikai tanfolyamokat szerveztem. A tréningek, vizsgák és gyakorlatok mellett már ebben az időben is több alkalommal vettünk részt eltűnt személyek felkutatásában, bár a riasztási rendszer kialakítása nagyon lassan épülgetett így gyakran az ország távoli pontjaira kértek tőlünk segítséget. A társadalom ebben az időszakban kezdett ismerkedni az eltűnt személyek keresése során bevethető kereső-mentőkutyák munkájával. Az Egyesület vezetői teendői mellett irányítottam a tagok kutyáinak képzését valamint képeztem saját kutyáimat. Az Egyesület tagjai már a kezdeti időszakban is több sikeres alap- ill. emeltszintű terület- és romkutató vizsgát teljesítettek kutyáikkal. Saját kutyáimmal én is sikeres emeltszintű területkutató és romkutató vizsgát tettem és négy mentőkutyás Világbajnokságon vettem részt versenyzőként ( Németország, Franciaország, Svájc és Ausztria ). Napjainkban már az ötödik generációs mentőkutyámat képzem, bár már más szervezet keretei között. Munkám elismeréseként több alkalommal részesültem kitüntetésben, elismerésben. 2006-tól érdeklődésem előterébe egy teljesen új terület – a kutyák szaglóképességének használata az emberi betegségek diagnosztizálásában – került. Ez a kihívás egyre több időmet vette igénybe, így a személykereső kutya képzés a második helyre szorult. A betegségek felismerésére képes kutyák és a továbbiakban folytatott személykereső kutyák képzését már más szervezet keretei között folytattam/om. A kutyákkal való foglalkozás, különösen a szimatmunka az életem meghatározó, elválaszthatatlan részét képezi.
Az egyesület megalapítását követően kezdtem el a mentőkutyázást Dorka nevű labradorommal. Főként területkutatásban jeleskedett, de a romon is helyt állt. Mivel lövésérzékeny volt, levizsgázni nem tudtam vele, de ettől függetlenül nagyon sok éles bevetésen voltunk. Kiváló szaglása és emberek iránt érzett önzetlen szeretete tette eredményessé. Részt vettünk az akkori FKRMSZ ENSZ INSARAG minősítő vizsgáján, és egy NATO gyakorlaton is, ZADAR-ban. Utána a fia, Alec lett a társam, aki kiváló területkereső, és nagyon ügyes romkutató kutya volt. Vele is többször voltam éles keresésen, ENSZ INSARAG minősítő vizsgákon, és 2013-ban alakuló Dél-Pesti Katasztrófavédelmi Igazgatóság minősítő vizsgáin. Idős korában látogató kutyaként szerzett örömet egy idősotthonban. Alec után Ébent fogadtam örökbe, mivel a vakvezetőkutya kiképzésből kiesett. Emiatt főleg romon dolgozott kiválóan. Ő is sikeres vizsgát tett. 2018-ban-koromra való tekintettel-abbahagytam az aktív mentőkutyázást. Aleccel és Ébennel az idősotthon betegeit látogattuk a Covid járvány kezdetéig. Ma már Ében is idős, de találtam neki való szellemi elfoglaltságot, mely jó fizikumát is fenntartja – a mantrailinget. Évek során megszerzett tudásomat itt én is kamatoztatni tudom. Heti rendszerességgel, rendületlenül űzzük ezt a sportot is, mely remek kikapcsolódás kutyáknak, gazdiknak egyaránt.
2003-ban csatlakoztam az egyesülethez Liza nevű keverék kutyámmal. Vele kezdtem a mentőkutyázást. Majd menhelyről hoztam ki Lilyt. Később Zyba, Forest, majd Mollie kutya került hozzám, most már népes tábort alkotva. Végül Zete lett hű társam 7 éve…hiszen kutyából sosem elég… Nagyon sokat tanultam minden kutyámtól ! 20 év alatt több száz bevetésen voltam velük, Magyarország egész területén. Rendszeresen vizsgáztunk rom- és területkutatásból, de helyt álltunk több ízben a katasztrófavédelmi gyakorlatokon is. Foresttel és Zetével szereztünk kvalifikációt mentőkutya világbajnokságra is. 2022-ben eljutottunk erre a nagyszabású rendezvényre, ahol először képviselte magyar fajtájú kutya hazánkat és csapatunkat ! Kutyáim képzése mellett saját tudásomat is igyekszem rendszeresen gyarapítani szemináriumokon, előadásokon. Elvégeztem a 40 órás tűzoltó, majd a tűzoltásvezetői tanfolyamot is. Rendszeresen jártam kutyáimmal alpintechnikai gyakorlatra, ahol hozzászokhattak a kötélen való felhúzást, és leeresztést követően az azonnali kutatáshoz. Megszereztem a kisgépkezelői képesítést, valamint targoncavezetői jogosítványt. 2013-ban részt vettem a márciusi hóhelyzetben,, ahol az M1-es autópályán vizsgáltuk át a hófúvás által betakart, ott rekedt autókat. Utána, májusban, Táton és Visegrádon, az árvíz tetőzésénél segítettem a védekezésben. 2023 februárjában részt vettem Zete kutyámmal a Törökországot sújtott földrengés túlélői utáni kutatási munkálatokban, mint Budapest Mentőszervezet tag, a Katolikus Karitász mentőmissziójában. A munkát Zetével folytatom…igyekszünk megújítani vizsgáinkat is, hogy a legjobb tudásunk szerint segíthessünk továbbra is a bajbajutottakon !
13 éve vagyok az S.O.S. Mentőkutyás Egyesület tagja. Testvérem, Szemes Ferenc javaslatára léptem be, Cindy nevű, 6 hónapos, ordas német juhászkutyámmal, az akkori alapító, Scherr Gabriella egyesületébe. Azóta az Egyesület sok változáson ment át. Büszke vagyok, hogy tagjaként, társaimmal ünnepelhetem az Egyesület 20 éves jubileumát. Jelenleg az Egyesület pénztárosa, és nyelvtudásomat kamatoztatva, az IRO (International Rescue Dog Organization – Nemzetközi Mentőkutya Szervezet) összekötője vagyok, valamint a meghívásokat, bemutatókat koordinálom. Említett kiskutyámmal, Cindyvel kezdtem mentőkutyás pályafutásomat. Egy csoda volt a kezemben. Területen és romon is fantasztikusan teljesített, de a kiválósága mégis a rom felé vonzotta. Egy véletlen baleset következtében Cindy mellső lába megsérült, operálni kellett, ami rengeteg időkiesést jelentett a teljes felépüléséig. A romkutatásról nagyon sokáig le kellett mondani, hogy óvjam, védjem a kutyámat. Ennek ellenére nemzetközi, emelt szintű romkutatás B vizsgával büszkélkedhettünk, valamint emeltszintű területkutatás B vizsgával, amivel kijutottunk a 2016-ban Olaszországban, majd 2017-ben, az Ausztriában rendezett mentőkutya világbajnokságra. Cindy mellett Arko kutyám is részt vett az éles bevetéseken, a BMSZ által szervezett megmérettetéseken. Cindy mellett sajátítottam el a mentőkutyázást. Nagyon hálás vagyok neki, hogy sok akadályon átsegített, kiváló természetével és szeretetével mindig mellettem volt. Mikor Arko már nyugdíjba ment, megláttam a kis 3 hónapos szintén ordas német juhászkutya, Luna hirdetését. Őt a XVIII. kerületben, erdő szélén találták. Azonnal jelentkeztem érte, és nem bántam meg. Azóta Luna is több sikeres vizsgán van túl. Nemzetközi A vizsgával rendelkezik mind területkutatásból, mind romkutatásból. Iront az Egyeki Gyepmesteri Telepről 2020 tavaszán mentette a Civilek a Német Juhászokért csapata, megelőzve engem, hiszen már kinéztem magamnak a ketrecben összegömbölyödött fekete német juhászkutyát. A sors mégis úgy akarta, hogy Iron hozzám kerüljön. Róla tudni kell, hogy egy nagyon hátrányos helyzetű kutyaként került hozzám: csont és bőr volt, rettegett és menekült a focilabda puffogásától, a sok gyerektől. Mára már gyermekeket tűrő, kedves kutya lett, aki imád dolgozni, nem riad meg az akadályoktól, sőt, nem adja fel, a nehézségek árán is küzd a megoldásért. Büszke vagyok rá, hogy Pehr László segítségével elértem vele azt a szintet, mikor már vizsgázni mehet és hasznos tagja lehet egyesületünknek.
Születésem óta kutyák vesznek körül. Állni és járni is segítségükkel tanultam meg. A múltba visszatekintve…fantasztikus dolog volt. Nagyon korán ismerkedtem meg a munka- és szolgálati kutyák világával is. 4 évesen kaptam első , saját kiskutyámat. Ő egy keverék, mentett, pitbull jellegű kutya volt. Ifjú koromban, több éven át, voltam tag a Magyar Vöröskeresztnél. Kezdetben az általuk szervezett táborok résztvevője voltam, majd ifi tagozatos, és ifivezető is lettem. Az S.O.S. Mentőkutyás Egyesület tagjaival én is , mint édesanyám, a Strázsa Kutyaiskolában ismerkedtem meg, ahová önkénteskedni jártam. Manóval, az akkori törpeuszkár kutyámmal rendszeres résztvevői voltunk az iskolai foglalkozásoknak, és bemutatókon is sokat szerepeltünk. Manó volt számomra az a kutya, akivel elsajátíthattam a kutyakiképzés alapjait oly módon, hogy vizsgát is letehettünk. Első ilyen megmérettetésem a nemzetközi kritériumok alapján értékelt BH vizsga volt. Manó kiváló orra sarkallt engem tovább az úton. Érdekelt a nyomkövetés, kerestem a kihívásokat, így valóra válhatott egyik álmom… az IRO ( a világ mentőkutyáit összefogó ernyőszervezet ) alapozó nyomkövető vizsga letétele…IRO RH F-V. De Manó fáradhatatlan jelleme , csalhatatlan orra, zsákmányossága, kiváló mozgása romkutatásból is eredményt hozott….IRO RH T-V. Sajnos egy nap ő is átkelt a szivárványhídon… emlékét szívemben őrzöm… Most 2 airedale terrier kutyámmal vagyok aktív tagja az egyesületnek. Szeleburdi Niki mindig próbára tesz, de szeretem a vele való munkát, és fontosnak tartom a társadalmi felelősségvállalást is, a másoknak nyújtott segítséget. Csapattársammal több eltűnt személy felkutatásában segédkeztem már.
2022.őszén csatlakoztam az S.O.S. MENTŐKUTYÁS Egyesülethez önkéntesként. Mivel jelenleg sajnos nincs saját kutyám, próbálok az egyesületnél minél több és szebb „kutyaidőt” eltölteni. Bízom benne ,hogy a „szagmintámmal” segítem a tanulási folyamatot, és remélem, hogy még nagyon sokáig bújócskázhatok Veletek. További nagyon sikeres munkát kívánok !
2018-ban ismerkedtem meg az egyesülettel, egy tréning alkalmával. Gyakran vettem részt a szimatmunkára való felkészítésen….romon és területen egyaránt. 2021-től hivatalosan is a csapat tagja vagyok. Több tréningen, közös kiránduláson vettem részt tagtársaimmal. Mindig is szerettem volna saját kutyát. 2022 nyarától végre nekem is van. Bogyó névre hallgat….kedvenc elfoglaltsága a frizbizés, de idővel szeretném, ha ő is a csapatot erősítené mentőkutyaként. Szeretnék társat is Bogyónak , hogy napközbeni munkavégzésem mellett ne unatkozzon.
Az igazán tudatos kutyázást a világ legtökéletesebb társával kezdhettem meg. Dolores (Loló) mentett, befogadott keverék kutyaként tökéletesen helyt állt minden téren, legyen szó ügyességi feladatokról, trükktanulásról, szociális tanulásról… De a kedvencünk mégiscsak a szimatmunka lett, amivel hamar megismerkedtünk, és Loló képes volt szinte bármit megtalálni, akár élő embert, akár elvesztett tárgyakat. Az SOS Mentőkutyás Egyesület berkeiben lehetőséget kaptunk rá, hogy ezt be is bizonyítsuk: felvételünk után nem sokkal sikeres alkalmassági vizsgát tettünk területkutatásból, és részt vettünk éles bevetéseken: eltűnt személyek keresésében is. A felkészülésben rengeteget segítettek kiváló tanítóink, akiknek örök hálával tartozunk ezért: Emi és Ildi, az ő Pencéje és persze Milu. Jelenleg ugyancsak mentett keverék kiskutyámmal, Rimivel igyekszünk támogatni az egyesület munkáját, aki ugyancsak tehetséges a mentőkutyázásban és tárgyak megtalálásában egyaránt. Olyannyira, hogy egyszer talán, amikor benő a feje lágya, ő is sikerrel segíthet eltűnt személyek felkutatásában…
Az első alkalom, amikor találkoztam ezzel a fantasztikus sporttal, másfél éve történt. A kölyök huskymnak kerestem egy olyan kiegészítő sportot, amit addig is végezhetünk, amíg nem húzhat. A legfontosabb kritiérium az volt, hogy a kutya természetes ösztöneit használhassa, és a fölös energiáit le lehessen vezetni. Már az első próbálkozásnál kiderült számomra, hogy ez sokkal több lesz, mint csak közös időtöltés. Elkezdtem komolyabb szinten is képezni magam, igyekeztem szélesíteni a látásmódom. A mantrailing igazi csapat sport, még ha elsőre nem is így tűnhet. Egyrészt a kutyával is közösen, csapatban dolgozva oldjuk meg a feladatot, másrészt viszont szükség van edzőtársakra, hogy gyakorolni lehessen. Ahhoz, hogy tovább fejlődhessünk, szükség volt egy csapatra, így elkezdtünk egy önkéntes alapon működő edzőkört szervezni. Egyre többen csatlakoztak, és nagyon élveztem a közös munkát. Mivel voltak olyan jelentkezők, akik nálunk próbálták ki a mantrailinget, szerettük volna az elméleti tudást is átadni nekik. A folyamatos továbbképzés, és egyre nagyobb látómező elengedhetetlen ebben az ágban, hiszen mindig vannak új szituációk. Éppen ezért, a mai napig képzésekre járunk a Mantrailing Akadémiához (MTC). Ezzel mind a magunk fejlődését tudom biztosítani, mind pedig azokét ,akik hozzánk járnak edzésekre. A kereső munkára nem a legtipikusabb kutyafajta a husky, de nálunk valamiért ez mégis működik. Ezt az tükrözi a legjobban, hogy 2022 év elején kezdtünk ismerkedni ezen sporttal, és ugyanabban az évben A1 szintű sikeres vizsgát teljesítettünk, szintén az MTC szervezésében. A kutya kitartása, és a makacssága megfelelő motiváció mellett sikert tud eredményezni. Célom természetesen az eddig tanultakat kamatoztatni, és segítséget nyújtani másoknak. Álmaim megvalósításában sokat segít feleségem, aki viselkedésterápiás kutyaoktató. Minden kutya egy egyéniség, és ha ezt az egyéniséget sikerült kiismerni, nagyban hozzájárul a munkánk eredményességéhez.